Istvánffy Benedek (Pannonhalma, 1733 – Győr, 1778. október 25.)

A Pannonhalmán született karnagy, orgonista zenei tanulmányait édesapja, Istvánffy József, a pannonhalmi bencés kolostor orgonistája és zenetanára mellett kezdte el. Középfokú tanulmányait a soproni jezsuita gimnáziumban végezte, hosszú éveken keresztül szolgálta a Széchenyieket. A fiatal Istvánffy az 1740-50-es években találkozhatott Gregor Joseph Werner zeneszerzővel, az Eszterházy-zenekar vezetőjével, akinek munkássága nagyban hatott saját zenei tevékenységére. Istvánffy Széchenyi Antal ajánlására érkezett Győrbe, és 1766 – tól egészen halálig, 1778-ig a győri Székesegyház orgonistája, karnagya, zeneszerzője volt. Életművének kiemelkedő jelentőségű része a kottamásolási tevékenysége, amely hozzájárult ahhoz, hogy a 18. század tekintetében az Eszterházy-gyűjtemény után Magyarország második legfontosabb zenei gyűjteménye legyen a győri székesegyház kottatára. Zeneszerzőként liturgikus zeneműveket alkotott, legismertebb műve Zichy Ferenc püspök ötven éves papi jubileumára komponált, ún. Dorothea-mise.

A győri székesegyházban eltöltött évek, illetve jelentékenye életműve alapján a XVIII. századi késő barokk-kor klasszicista zeneművészet egyetlen európai színvonalú magyar képviselőjeként tekinthetünk személyére.